Korabeli írásképpel megörökített időutazás amely visszarepít minket egy 20. század eleji iskolában töltött napra.
1934. november 22.
Kedves Naplóm!
Ma reggel korán keltem, mint mindig. A szüleim már ébren voltak, Édesapám a földeken dolgozott, Édesanyám pedig főzött. Gyorsan felöltöztem az iskolai egyenruhámba, és elindultam az iskolába.
Az iskola előtt már ott voltak a többiek. Takács tanár úr, már várt minket. Ma reggel irodalom órával kezdtünk. A tanár úr felolvasta Petőfi Sándor “Tavaszi Szél Vizet Áraszt” című versét, majd mi is elmondtuk. A tanár úr figyelmesen hallgatta, és ha valaki hibázott, kijavította.
Ezután írtunk a palatáblán. A palavesszővel kellett ügyesen leírnunk a vers sorait. Néhányan ügyesebbek voltunk, másoknak többet kellett gyakorolniuk. A tanár úr mindenkinek segített, aki kérdezett.
Ebéd után hittan következett. A plébános úr jött el, és mesélt nekünk Jézus Krisztus életéről. Nagyon érdekes volt, és sokat tanultunk belőle. A hittanóra után énekeltünk is, mert a tanárúr szerint a zene jót tesz a léleknek.
Hittan után történelem következett. A tanár úr mesélt nekünk a magyar történelem fontos eseményeiről. Nagyon érdekes volt, és sokat tanultunk belőle.
Délután testnevelés óra volt. A tanár úr vezette a gyakorlatokat, és mi lelkesen követtük. Sokat futottunk, ugráltunk, és labdarúgást játszottunk. Én védőként játszottam. Nagyon elfáradtunk, de jól éreztük magunkat.
Mikor vége lett az iskolának, fáradtan, de boldogan mentünk haza. Ma is sokat tanultam, és jól éreztem magam. Remélem, holnap is ilyen szép napunk lesz.
Jó éjszakát, naplóm!
Béla
